| Andris 的个人资料Andris - Jappánban照片日志网络 | 帮助 |
|
11月16日 Munkahelyi blogozásRájöttem, hogy senkit sem izgat, hogy mit csinálok itt a Toshibánál, addig amíg a szerdai megbeszélésekre elkészül néhány színes ábra, meg grafikon (ráadásul még be is szoktam jelölni a legnagyobb számokat narancssárga szövegkiemelővel, a progress chartot - akármi legyen is az - pedig egy ilyen négyszínű tollal rajzolom, ami otthon használhatatlan, mert mindig összeakadnak benne a betétek, meg visszapattan ha erősen megnyomod, de itt nem, mert japán), a teszt meg még iterál hármat, mielőtt kiderül, hogy valamit elkúrtam, és kezdhetem elölről, úgyhogy addig akár blogolhatok is a holtidőben, mért ne. Belegondolva például azért, mert a többiek úgy tudják, hogy épp tanulmányozom a Hakone térképeket és leírásokat, ahova a hétvégén tervezünk menni, hamár kitaláltam, hogy ne a felvonóval menjünk fel 1400 méterre, mert az a japánoknak való, hanem gyalog. A túltervezés megöli a kalandot (Zoli, Tomi, ha ezt elolvasnátok hétvégéig, akkor természetesen csak menőzésből írtam, és valójában az utolsó részletig megterveztem az útvonalat, ha meg csak utána, akkor ugye hogy jó móka volt!) Japánban különben sem lehet eltévedni! Jól is néznénk ki, ha követnénk a jól bevált turistaútvonalat (megtett út: 7 km, ebből gyalog: 47 m) mint a birka japánok, hát nem? Egyébként a japik 500 méternél nagyobb távolságot nem vállalnak be gyalog, csakis biciklivel (természetesen a járdán - a gyávák!) A túltervezésről még annyit, hogy én például tisztára elrontottam egy csomó potenciálisan elképsztően viccesként alakulható szituációt azáltal, hogy úgy jöttem ide, hogy tudtam pl, hogy mi az a wasabi. Egy csomó mindennek utánanéztem otthon, mert érdekelt Japán, sőt, kicsit beszélem is a bennszülöttek nyelvét, ezért nem lepődtem meg nagyon semmin. Kicsit irigylem Tomi tájékozatlanságát, sok mindent tényleg először tapasztal, és ez bizony elég jópofa lehet, blogját olvasva. Az előző bejegyzésben egyébként vicceltem, valójában lenyűgöz a tanulás, megismerés, tapasztalás és az általuk elért eredmény okozta öröm, akár a kutatáson keresztül is, sokkal nagyobb értékű, mint az állatias örömforrások bla-bla-bla-bla, de erről én nyilván nem fogok írni, mert ijesztően közhelyes, hovatovább azt is bizonyossággal merném állítani, hogy aki ilyenekről ír a blogján, és nem legalább olyan okos mint Stanisław Lem, az 87,5% valószínűséggel egy sznob köcsög (csakúgy mint az aki végignyomkodja az egész billentyűzetet, hogy megtalálja az áthúzott L betűt, csak azért, hogy villogásból helyesen írja le Lem nevét;-) ). Különben se jöjjön nekem senki azzal, hogy betolni egy vasalt tarjás szendót a Wesselényi utcában kétszázötvenér' kevesebb örömet okoz, mint felfogni az idődilatációt! Pff, okoskák. Lefutott a teszt. Valamit elkúrtam. 引用通告此日志的引用通告 URL 是: http://huge-in-japan.spaces.live.com/blog/cns!70F01125871FF087!255.trak 引用此项的网络日志
|
|
|