Drága Verka barátnőm felköszöntött névnapom alkalmából:

"Sok szeretettel kívánok boldog névnapot! A japik felköszöntöttek? Gondolom sok náluk az András..."

Igaz, csak 30-án lesz, de ez még mindig jobb, mint fél évet késni, mint én az övével ;) Mivel mindenféle eszembe jutott, miközben írtam a választ, ide is írok valamit. E!

Köszönöm szépen! A japiknál elég sok az András éppenséggel, harmadik legnépszerűbb keresztnév a Yusuke és a Hellokitty után, például a főnökömet is Shinohara Andrásnak hívják. Meg egyébként az újonnan megválasztott japán miniszterelnök második neve is András (Shinzo András Abe). Csak legtöbbször nem írja ki. A császárt is eredetileg Andrásnak keresztelte volna Hirohito, csak a felesége lepofozta, mondván "Ne legyél már hülye, apjuk, lehet épp ez lesz a következő császár, engem meg majd kiröhögnek a kozmetikusnál, mi, te idióta?" Így lett inkább Akihito, szerinte "japánosabban cseng". Pfff.

Amúgy jól vagyok, csak kezd beütni lassan a japán-undor. Ezek akkora parasztok valójában, mint a pesterzsébetiek ;). Legalábbis a metrón. Egyébként nem gáz. A munka kezd okés lenni, bár néha ötletem sincs, hogy mi van. Olykor én is ráébredek arra a platóni gondolatra, hogy "a tudomány kibaszott* nehéz". Ugyan ő nem éppen ezekkel a szavakkal élt, de ez csak azért van, mert akkoriban a Pitegorasz tételtől volt szokás hanyatt dobni magukat az embereknek, meg attól hogy a legrövidebb út az egyenes, bravó, erre normális ember (=nem görög) 5 éves korában rájön, ráadásul még csak nem is igaz. Ha ma élne, biztos azt mondaná, "A világ megismerhető, de olyan kibaszott* bonyolult, hogy egyáltalán nem érdemes; bort!" (Azt hiszem az alapgondolat második felét - ti. "bort!" - nagy valószínűséggel valóban kimondta Platón is, csak nem jegyezték).

A viccet félretéve, valóban gondolkodom azon, hogy vajon lesz-e valaha olyan természetes, és magától érthető az embereknek a mai modern tudomány, mint nekünk az ókori. A sumérok például, amikor valamelyikük feltalálta a szorzást kb. annyira értették, hogy miről beszél, mint mi azt, hogy figyelj, a foton egyszerre átmegy ezen a két lyukon, öcskös, de pedig csak az egyiken megy át, mégis diffraktálódik saját magán a másik lyukból, esz'kap'ki. Vajon ők is ilyen kis szellemes írásokat alkotnak majd (általánosabban: gondolatokat regisztrálnak) és osztanak meg más emberekkel teszem azt a tlogjukon keresztül (transz-neurális-stim-hálózat, például) a 20. században élt primitív emberről, aki még egy szaros körintegrált is percekig számolt mindenféle tologatható vonalzókkal, mint amilyet az előbb én a görögökről? Vagy egyszerűen tényleg kibaszott* nehéz a tudomány, az emberi agy tényleg nagyjából ennyit képes befogadni belőle, és nagyjából eddig jutunk el a kutatásban valaha is, mielőtt kipusztulnánk, az esetleges új felfedezések meg csak arra lesznek jók, hogy kicsit előrébb hozzák annak idejét?

Ha a világ nem is megismerhető, mindenesetre az erre törekvő kísérletek nagyszerű csodákat hoztak az emberiségnek, amitől ha nem is lett jobb a világ, mindenképp elég jól meggazdagodott tőlük számos tudós és mérnök. Igyekszem én is bekerülni közéjük. (Ha, got'cha! Már épp azt hittétek, hogy valami magasztossal fejezem be az ívet, mi? A tudós jutalma a társadalom elismerése, és a megismerés, a tapasztalás öröme ba-ba-ba-bu-bu-bu. Szart. A tudós jutalma a pénz.)

* Bocs, tudom, hogy sok olyan ember olvassa, akinek ez nem tetszik, de egyszerűen nem engedhetem, hogy a viccesség rovására menjen az ilyen szavak szalonképesebb, de ugyanakkor nagyságrendekkel bénább "elcseszett" szóra cserélése. Kipontozni meg olyan fura, le is írtad, meg nem is, amolyan mátyáskirályosan, hülyeség, mint a Kossuth tér, lázadunk is, meg nem is. Egyébként is, ha elkövetem azt a hibát, hogy egyszerre minden rétegnek megpróbálok tetszeni, akkor úgy járok mint a Fidesz tavasszal.