Esik, és megnéztem az összes Ali G-t youtube-on, úgyhogy inkább írok valamit ide. Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy miket írtam le eddig, és miket nem, visszaolvasni meg borzasztó sok idő lenne, úgyhogy elnézést az esetleges redundanciáért.

Szerdán volt a welcome-party-ja az új spanyol srácnak. A Toshibánál az a szokás, hogy a céges partikra a résztvevő alkalmazottak dobják össze a pénzt. Még a félévzáró bankettre is. Ráadásul ezeken nagyjából kötelező részt venni. A szerdai buli 5000 yen volt, szemrebbenés nélkül behajtották rajtunk, gyakornokokon is. Kaja nem sok volt, viszont volt nomihôdai, magyarul drink-all-you-can (kac-kac). Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy az ilyen helyek nem jellemzően kelet-európai turistákon gazdagodnak meg. Akárhogy is, 5000 yen kétnapi fizetésem, ennyi pénzből itt 4 napig eszem, otthon meg ennyiért 34,57 liter sört kapok középárfolyamon számolva a Mister sörözőben (Dohány utca, a zsinagógával szemben)

Egy ilyen fergeteges mulatság úgy néz ki, hogy elmegyünk a kollégákkal egy izakayába, ami ilyen japán stílusú mulató, ahol lehet enni is, meg inni is. Nem külön-külön rendelnek az emberek, hanem kihoznak több tálat, és mindenki a közösből vesz, amolyan kommunális jelleggel. Há!, a japánok még nem tudják, hogy a kommunizmus terén kelet-európai ösztönnel rendelkező emberekkel nem érdemes ilyet játszani. Mindig kísérletezem azzal, hogy hogyan lehet lehető legtöbbet enni, úgy, hogy másoknak ne nagyon tűnjön fel, hogy gyakorlatilag egyedül zabáltam be az egész csirkét. Legalapvetőbb trükk természetesen olyat rendelni, amit más nem szeret (szasimi - nyers hal - ez a kedvenc ételem itt, kivéve például tegnap, mert eszembe jutott, hogy "Nyers hal, bazmeg, NYERS HAL!!!", és nem tudtam befejezni)

Öööö*, szerintetek is folyton csak a kajáról írok? Persze mondjuk mért ne, ez a legfontosabb dolog. Meg az alvás. Jól aludtam ma. Japánban is alszanak az emberek. Néha. Ennél többet nem lehet erről írni.

Küldött egy levelet az internet-szolgáltató a múlt hónapban, mert nem írtam rá az űrlapra a nevemet katakanával (チビ・アンドラーシュ - Chibi Andoraashu - ez áll a legközelebb kiejtésben) erre visszaküldtem, de mivel az az idióta kapcsolattartóm, aki segített kitölteni a bankban a papírokat nem közölte velem hogy milyen nevet írt be (Shitsubi Andorasu - mert szerinte így ejtik a nevem. Bonyolult lett volna megkérdezni) ezért nem egyezett a két név katakanával, ezért küldtek még egyet, hogy javítsam. 2 hónapja nem fizettem semmit az internetért emiatt.

Egyébként itt aláírás helyett pecsétet használnak azonosításra. Minden pecsét egyedi, mert kézzel faragott, úgyhogy össze tudják hasonlítani vitás esetben, és ha nem egyezik teljesen, akkor nem érvényes. Természetesen a kapcsolattartóm által csináltatott pecsétemen szintén a remek csengésű Shitsubi (e. sicubi) karakterek szerepelnek. Hihetetlen, hogy banális kérdésekről 2 hétig tárgyalnak, ezt meg le se szarják. Nekem igenis fontos, hogy milyen hangsorral hivatkoznak rám.

Mellékeltek egy megcímzett válaszborítékot is, természetesen a címzett nevét egyszerű formában feltűntetve, mivel nem illik magunkról udvarias formában beszélni, meg ilyenek. Ezért amikor visszaküldjük a levelet, illik áthúzni a címzett neve végén található kanjit, és egy másikat írni a helyére, mivel nem illik mást egyszerű formában megszólítani. A különböző japán hivatalok naponta több tízezer válaszborítékot javítanak így át. Nem logikus, nem hatékony, de így csinálják, mert így csinálják. Japán a legtöbb dolgot azért csinálnak úgy, ahogy, mert úgy csinálják, ahogy. Ezer éve. Vagy fél éve. Vagy azért, mert aki legelőször csinálta azt a dolgot, az azt mondta, hogy szerinte úgy kell csinálni. Egész biztos okkal csinálta azt úgy, és ha ezt megkérdőjelezné bárki, akkor valami borzasztó dolog történne. Például az öntudatra ébredt, és a gazdáik ellen fellázadt vérszomjas tamagocsik leigáznák Japánt. Szép dolog a tradíció, öcsisajtok, de azért nem kell tiszta idiótának lenni. Talán a legkevésbé innovatív népség a világon ez a japán. Igazából az az igazi japán csoda, hogy működik még az egész. Meg persze az, hogy itt nem a szép cipő a trendi, vagy a divatos kalap, hanem 16 órát dolgozni naponta.

Ha már "bulizással" kezdtem, meg japánok-nem-kreatívak-blabla, pont idevág a radnoti13a fórum hozzászólásom:

"Ezek bulizás címén képesek hajnalig ugrálni egyetlen végtelenített dallamra, komolyan, rosszabbak mint a németek (!) fünfzehn centimeterestől, meg hey-heeey baby-stől. Ráadásul nincs semmilyen éjszakai járat, úgyhogy ha úgy döntesz, hogy szombatestiláz, akkor fél hatig össze vagy zárva ezekkel az igényimikkel. Mondjuk lehet kapni többek között "Quik Fuck" koktélt. Ez a hivatalos neve az árlapon feltűntetve."

* kis lábjegyzet: magyarul úgy mondjuk, hogy ööö, angolul úgy, hogy err, a japánok pedig egész egyszerűen csak azt mondják, mikor hezitálnak, hogy ee-to desu ne. Oké, ez az udvarias forma, az egyszerű forma csak annyi, hogy ee-to.