Lassan úgy megszokom a helyet, hogy már nem is tudok miről írni. Alkotói válság. A Word udvariasan megkérdezi, hogy nem azt akartam-e írni, hogy váltság. Há!, most meg épp arra hívja fel a figyelmemet, hogy lehet, hogy válságot akartam írni. Rekurzió: lásd rekurzió. Izé. Próbáljátok ki ti is, hátha elszédültök.

Vagy inkább ezt hallgassátok:

A bíró a következő két állítással fogadja a halálra ítélt foglyot:

1) Jövő héten felakasztunk valamelyik hétköznap pontban délben.

2) Az akasztás napja meglepetésként fog érni: akkor fogsz értesülni róla, amikor a hóhér aznap délben bekopogtat az ajtódon.

A fogoly egy pillanatig azt gondolja, hogy "Do!...", de aztán elmosolyodik, és ezt mondja:

- Ha az akasztás pénteken lenne, akkor az akasztás időpontja nem lenne meglepetés, hiszen csütörtök este már tudnám, hogy másnap délben akasztanak, mivel az az utolsó nap, és még nem akasztottak fel.

- Igen ám, - érvel tovább - de az akasztás ezek szerint csütörtökön sem lehet! Nem lenne meglepetés, mert szerda este tudnám, hogy csütörtökön akasztanak fel, mert már csak két nap van az akasztásig, amiből az egyik péntek, amin nem akaszthatnak fel, az előző gondolat miatt.

Hasonló logikával szerdán se lehet az akasztás, sőt kedden, és hétfőn sem! Vigyorogva megy vissza a cellába, biztonságban érezve magát "Huháhá! Mindkét feltételt kielégítő akasztás nem hajtható végre!"

Szerdán - nagy meglepetésére - felakasztják. A bíró minden állítása teljesült. Hol volt a hiba a fogoly érvelésében?

Amíg ezen gondolkodtok, és nem figyeltek oda arra, amit épp írok, elmondom, hogy vettem egy nyomtatót 1050 yenért, mivel ez úgysem érdekel senkit. Nem, nem krumplinyomda, színes tintasugaras nyomtató.

Továbbra is fokozott figyelmet kell tanúsítsak a táplálkozás iránt, mert ma reggel kávé helyett hideg tejes teát sikerült venni az automatából, mert alacsonyan állt még a nap kanjiolvasáshoz. Ugyanis ha elolvastam volna a dobozra írt feliratot, akkor kiderült volna hogy ez valójában tejes tea, de csak azért mert nem tudom jól a kanjikat, és összekevertem volna a dobozra írt délutáni szót (午後) az egyébként egészen hasonló tej szóval (牛乳). Egyébként tényleg tejes volt. És nem is volt rossz sajnos, úgyhogy most hiába írtam le ezt az egészet, nincs okom hupákolni.

Nemrég meg ettem egy lekváros buktát, de későn vettem észre hogy már lejárt, de ha nem is járt volna le, akkor is hűtőben kellett volna tartani, mert kiderült, hogy sonkásszendvics, de még ha hűtőben tartottam volna, akkor is meg kellett volna sütni, mert melegszendvics volt. Lett volna. Sajnos nem volt semmi baja, megettem, úgyhogy újfent jogtalan lenne panaszkodnom. Kár, pedig olyan szép magyar szokás. Bizony, szokták mondani, hogy hazájától elszakadva már nem igazán magyar az ember, de még nem is igazán külföldi. Az expatriotizmus légüres terében lebegek hazátlanul. :) Ha kirakom a szmájlit, az a baj, ha nem rakom ki, hát az a baj. Azért mert félreértitek, azért, az a baj, úgyhogy most mégis kiraktam, hátha mégse nagy baj.

Van itt egy park, Harajukuban, ami olyan mint a Városliget, csak több benne a weirdo. Gördeszkáznak, dobolnak, salsáznak, animének öltöznek, karddal hadakoznak. Levideózom, kis buták, aztán majd elhiszitek.

Az írás címének paradox volta árnyaltan előrevetíti a benne található paradox történetet. Ám ez az utalás annyira kifinomult, hogy András nem is szándékosan csinálta; utólag vette észre, hogy milyen vicces.