Figyelem! Normálisember-kompatibilis karatés bejegyzés - most direkt nem használtam trükkös kifejezéseket, hogy bárki el tudja olvasni.

 

Edzés közben rácsodálkoztam, hogy körülbelül 50%-kal erősebbnek érzem magam, és legalább ennyivel szebbnek is. Aztán rájöttem, hogy ez annak köszönhető, hogy edzés előtt makivaráztam, és felhajtottam a karate ruha ujját, és elfelejtettem lehajtani mikor elkezdődött az edzés. Még egy ideig beleéltem magam, hogy milyen félelmetesen nézhetek ki alapállásban, aztán szólt az egyik lány (persze, hogy a nők szúrják ki az ilyesmit) hogy ezt nem szabad, le kellett hajtanom. Második edzésen meg felkötöttem egy hachimakit (akik annyit értenek a karatéhoz mint Ding - de mégis elolvassák, mert a szüleim ;) - azoknak elárulom, hogy ez a fejpánt) a célból, hogy ne izzadjak mindent össze, de mondták, hogy de hát ezt tilos, vegyem le. Na oké, mondom, legalább a dress-code szigorú, ha már végig lehet röhögcsélni egy fél edzést. Meg mellesleg az milyen vicces már, hogy általában otthon mindig én panaszkodom edzésen, hogy csukjuk már be az ablakot, mert szétfagyok, itt meg én vagyok Magó "Edzés-végén-kicsavarom-a-fejpántomból-a-fél-Velencei-tavat" Tibi. Feltéve ha használhatnék fejpántot ugye. Múltkor lejött egy ausztrál fickó az egyik gyakorlásra, borzasztó jó volt, mert ő még nálam is jobban izzadt. Szerencsére javul az időjárás, ma például fel kellett vennem egy pulcsit mikor jöttem hazafele éjszaka.

Katáztunk, hmm. Meg bunkai is volt (így hívják a kata értelmezést, amit párosban gyakorol az ember) Tanítok két jó kis kifejezést, hogy ne kelljen folyton mondogatni, hogy "egy számolásra egy technika", és "egy számolásra egy oldal", és ezek nem az "ESzET"/"ESzEO" mozaikszavak lesznek. Az előbbi a "kitte", a másik a "renzoku". Az "egy számolásra végig" kifejezést nem tudom, mert olyat még sosem csináltunk (!).

Legalább mostanában használom a makivarát. Nagyon jó makivarát tud a mester építeni, pont ideális a merevsége, meg minden. A magassága sajnos messze nem szerencsés - japanese-size. A tükrök is úgy vannak elhelyezve, hogy egyikben sem látszik a fejem, pedig néha igazán megnézném hogy elég ijesztő arcot vágok-e. Huhahaha.

Ma volt egy fantasztikus újítás, mégpedig ippon kumite helyett nihon kumite volt, ami azt jelenti, hogy két tetszőleges, előre bejelentett technikával lehetett támadni. Mmmm.

Igazából megértem azt is, hogy nem annyira fegyelmezettek az edzések - épp eleget feszengnek szegény japán rabszolga-üzletemberek a gyárban, nem csoda, hogy kieresztenek egy kicsit itt edzésen. A hangulat végül is jó, a mester is vevő egy kis viccelődésre, sőt legtöbbször ő generálja azt. Az egyetlen dolog, amit nem értek, az a bénázás tolerálása. Amennyi idő alatt sikerül összehozni egy kihont tíz embernek, ráadásul még csak szabályosan sem kell állni, hát annyi idő alatt Jersi mester legalább százig elszámolna, ami ugye egyértelműen determinálná a bünti-fekvők számát. Annak az esélye, hogy valaki, akit kihív a mester elsőre azt csinálja amit kéne, hát elenyészően kicsi, aminek a következménye leginkább az, hogy egy jót nevetünk, mint a Benny Hill show-n. Persze itt most egy kicsit túlzok, hogy érdekesebb legyen a történet, de mindenesetre igaz, hogy legalább kétszer néztem végig hitetlenkedve egy-egy fekete-övesek által produkált 5 perces szánalom-bemutatót. Ma meg például az egyik első kyu-s srác páros gyakorlat közben véletlenül kétszer egymás után ugyan azt a védés-visszatámadást csinálta, és mondta, hogy akkor most várjak egy pillanatra, mert kitalál valami mást. Legalább 5 másodpercet vártam, amíg homlokráncolva kigondolt valamit, és intett, hogy mehetek. Az agyam megáll. Persze az is benne van a pakliban, hogy barna övet három év után osztanak. Azt hiszem ide is átragadt a japán munkáltatói politika, miszerint a bérezés kevésbé teljesítmény-arányos, inkább attól függ, hogy mennyi ideje van valaki a vállalatnál. De erről inkább nem mondok határozott véleményt, mert a katákat tudják, és lehet, hogy csak ez számít. Nem értem én ezt az egészet, Réti mester nem ilyennek festette le az itteni edzéseket. Biztos vagyok benne, hogy sok minden változott harminc év alatt.

Remélem nem tűnik úgy az írásom alapján, mintha nem tisztelném azt, amit csinálnak, csak éppen kissé csalódott vagyok, mondhatni nem ezért fizettem :) Kicsit tényleg el vagyok keseredve, na, kár is lenne tagadni.

Csütörtökön megint nem írtam karatéról. Nehéz írni, mert pontosan nem tudom megjegyezni, hogy milyen technikák voltak, csak azt hogy mit csináltunk, az meg nagyjából ugyan az mindig. Amúgy csütörötkön nem igen ment jól. Fáradt voltam kicsit, és borzasztóan untam, hogy folyton csak katázunk. Én harcolni akarok! Kiai-ozni! Légzéssel csinálni a technikákat! Aikido technikákat gyakorolni! Földhöz vágni a másikat! Földhöz vágódni! Rugópárnázni! Kumitézni! Svédszökdelni! Nagy ütéseket kapni! Kicsit megsérülni, hogy lehessen mutogatni az embereknek! Egyenes ütéstől, és shutouchitól eltérő technikákat csinálni! Lábemelést csinálni, kentót!
Szóval ezeket gondoltam, ezért nem ment annyira jól az edzés..A mai jobb volt, legalább tanultam valami új katát. A Pinan Nidannak már egy negyedik változatát:) A mester egyébként nagyon jó fej, elég sokat nevet, meg viccel. Ugyanakkor szigorú is. Nem is meséltem hogy első edzésen rajtam volt a karkötő, amit a hugom kötött, és nem lehetett levenni, mert oda volt kötve örökre. Amikor észrevette, mondta hogy vegyem le, és gondolkodás nélkül letéptem. (Bocs, Kati! Szerintem még meg tudom szerelni) Valahogy nem volt kedvem vele vitatkozni hirtelen:)
Ma tényleg csak katáztunk. Szó szerint. Egész edzésen mást sem csináltunk, csak katákat. Illetve volt 2 perc páros gyakorlat, ami alatt az éppen tanult kata értelmezését gyakoroltuk. Semmi kihon, semmi kumite, semmi semmi. Kata. Csak kata.
Képzeljétek, srácok, épp egy közös kép van berakva háttérnek négyünkről, Réti mesterrel. Nem direkt raktam be, szerintem valami tudatalatti szentimentalitás...

Csütörtökön nem írtam bejegyzést, mert késő volt. Egyébként sem történik mindig túl sok dolog.
Ma viszont tanultam egy új katát, az a neve, hogy Aoyagi. Viszonylag egyszerű volt megtanulni. Ippon kumite is volt, sajnos elég keményen szétrúgtam a lábam az egyik 3 danos mester könyökén. Jó, mert használnak ilyen sprayt, ami lehűti a befújt felületet, megelőzve a zúzódás bedagadását.
Egyébként eddig azt hittem, hogy megakirályul kumitézek (valamivel csak kellett áltatnom magam, hamár ilyen gyengén mennek a katák :) ) de felhívta a figyelmemet ugyanez a mester, hogy össze-vissza ütök, nem egy pontra. Hát persze, mindenki ezt csinálja(?), mert nem akarjuk bevinni az ütést. Aztán kicsit belegondoltam, és rájöttem hogy teljesen igaza van.
Érdekes, hogy a mester milyen jó kondiban van még mindig. Simán megy a jodan maegeri, sőt még küzd is a tanítványokkal. Sajnos a jobb térdével lehet valami baj, mert ha ránehezedik, pl néhány rugás közben, vagy nekoashidachiban, eléggé fájlalja. Legtöbbször nem is áll be szabályosan az állásba emiatt.
Az edzés végén szólt az egyik tanítvány, hogy a Harutaka sensei szerint indulhatnék a házi bajnokságon novemberben, ha katában még nem is, de kumitében igen. Vidáman igent mondtam, nem tudván, hogy 3000 yenbe fog ez nekem kerülni. Sőt talán még védőfelszerelést is kell venni, kesztyűt, meg sisakot. Az olyan fajta seikenvédő amit mi használunk "nem elég vastag".
Mai vicc: mikor a mester magyaráz, az ütéskor használt hangutánzó szavai közül az egyik: *PÁCSIN*
Ez jobb, mint az amerikai képregényekben olvasható *KA-WOKK*

Kihon. Oitsuki, oigyakutsuki (érdekes, 2 ütés, mindig hátsó kézzel kezdesz, egyszer gyakuval ütsz először, egyszer kizamival) xxxx (valami megjegyezhetetlen nevű technika, a lényeg: gedan geri, és szinte egyidőben tateken tsuki) Hátrafele mindig védések.
Kata.
Páros technikákban a kataelemzeséeket vesszük. A védő mindig egy-egy katának az egyik irányát csinálja, a támadó a megfelelő módon támad. Hasznos.
A mester által kihívott 2 fekete öves tanítvány (2 ember, nem pedig egy ember 2 fekete övvel) körülbelül 3 percig értetlenkedett, és szerencsétlenkedett, mikor be kellett mutassanak egy technikát. Emlékszem, hogy nálunk kb. 5 éve az Imi és a Matyi szenszei egy-egy gyakutsukit kaptak a Jersy mestertől egy pár pillanatnyi totojázásért. :)
Hát.. máson van a hangsúly. Sajnos már én is megkaptam egy párszor, hogy "1 kyuval ezt nem tudom"...
Viszont nem vagyok biztos, hogy bármelyik otthoni zendo dojoban mindegyik itteni barnaöves megállná a helyét. És ezeket a kemény állításokat ne vegyétek tisztelentlenségnek a Mesterrel szemben, egyszerűen csak arra akarok rávilágítani, hogy mennyire más a megközelítés.
Lehet, hogy kiváncsiságból el kéne menni másik dojoba is, ha már itt vagyok. Mindenképp hasznos lenne minél több tudást összelopkodni. Meg gondolom a kyo-sok izomban inkább velünk egy szinten vannak. Jó lenne megnézni, csak messze van Ikebukuro, meg különben is hamar rájönnének hogy nem Furkó Kálmán senseitől jöttem, ahogy azt szemrebbenés nélkül hazudnám nekik:)
Vannak olyan kataváltozatok, hogy az alapja a sima kata, de néhol be van iktatva néhány plusz ütés és rugás. Elég nehéz megjegyezni. Persze igyekszem. Nagy bajban vagyok a nevekkel, mert mindig mondogatom egy darabig magamban a mester után, de nem ragadnak meg. Persze idővel remélem megragad a legtöbb.

Itt egy lista az alap hibáimról, hátha tanulságul szolgál:
Alap különbségek:
- keskeny (30 cm), magas zenkutsudachi
- az állás mindig féloldalas (szinte a legnagyobb különbség!)
- minden ütés szolárra megy
- mae geri övmagasságba megy
- minden nagymacska helyett kismacska van
- a hikite közép szinten van (valamivel az öv fölött) nem shotokan, de nem is gojuryu
! hiba: ütés előtt bemozdul a kezem, ill fölösleges mozdulatok. A kéz legtöbbször lendületvétel nélkül kell a következő ütést végrehajtsa!
! hiba: a kéz hikitére rántása ugyan olyan erős, mint az ütés!
! hiba: kéz végig szigorúan ökölbe (kivéve ha az ütő kéz nyíltkezes technikát végez, akkor a másik kéz is nyitott legtöbbször)

Ezen hibák többségét többször elmondták nekünk a mesterek, mégsem fordítunk rájuk elég figyelmet
Bocs a helyesírásért, ezeket a bejegyzéseket mindig nagyon későn írom, karate után, és nincs is időm átolvasni őket.

Vezettem karate naplót offline az elmúlt hetekben. Ezentúl rendszeresen fogom ide írni. Most bemásolom amit írtam. Kicsit kivonatos, de talán olvasható:

 

Első edzés. Fél nyolc körül érkezek, néhány danos tanítvány már gyakorol. Nagyrészt számomra ismeretlen katákat. Mondják, hogy üljek le, mert a Mester csak nyolckor jön. Amikor belép a Mester, néz, hogy mit keresek itt. Mondom ki vagyok, honnan jöttem, miért. Ahogy meghallja Réti nevét, meg hogy Hangarii, elmosolyodik, megkérdezi jól van-e a Réti Mester. Mondja, hogy üljek le. Már megy az edzés, mikor megkérdezi hogy mennyi ideje gyakorlok, meg a rangomat. Aztán kérdi, hogy van-e ruhám, aztán mondja h álljak be. Miután megkérdezte a rangomat, a barna övemet véltem helyesnek felkötni, nem a fehéret.
Kb. 10 tanítvány van a dojoban. 2 sárgaöves, néhány barna, és feketék. Úgy tűnik nekem, hogy összesen nagyjából ennyien vannak. Mindenesetre később biztos kiderül.
A bemelegítésről lemaradtam, mert öltöztem épp. A kihon kicsit nehézkesen megy. Van néhány ismeretlen technika, meg pár szokás más. Ezekről később írok, mert még nemigen fogtam fel őket. A Mester sokat javítgatja a technikáimat. Sok dolgot másképp csinálnak (a chudan szigoruan szolárra megy, az övmagasságért folyton morgott) katáztunk is viszonylag sokat. Sok katát tudnak. Kérdezte, hogy mi melyiket járjuk otthon, mondtam, hogy a Pinanokat. Akkor mondta hogy azt csináljuk. Kiderült, hogy a Pinan katák teljesen másmilyenek igazából, mint ahogy mi csináljuk. Szerinte én a Heihan katákat csinálom. Illetve nem teljesen másmilyenek, az irányok nagyjából stimmelnek, meg egyes részei is.
Csináltuk egy trükkös szamurájcsillagot, amit nemigen fogtam fel, de azért nyomtam az ütéseket ahogy a csövön kifért, nem zavart túlságosan hogy elrontottam minden másodikat (azért persze igyekeztem). Borzasztóan izzadtam, körülöttem csupa víz volt a tatami, míg a többiek kb egyáltalán nem. Amúgy nem volt kemény edzés, nemigen fáradtam el, csak borzasztó meleg van. Erősítést pl nem is csináltunk.
Kihívott katázni, egyedül. Na szép, bemondtam hogy Heian-nidan, és gondoltam eljárom a Pinan-nidant, (ha már azzal úgyis  megnyertem a kataversenyt:)) a felénél jöttem rá hogy valójában a shodant csinálom. A Mester szerintem azt gondolta, hogy jó, hát biztos mi így járjuk (majd legközelebb jól lecseszi Ré mestert :D)
2 órás volt az edzés kb. páran később jöttek, össze-vissza. Nem voltak olyan fegyelmezettek, mint mi.
Voltak páros technikák aztán. Juu ippon kumite volt, legalábbis olyasmi, aztán volt egy olyan küzdelemféle, hogy bemondod hogy mit támadsz (jodan/chudan tsuki/geri) de azt hogy hogy azt nem, a másik védi és visszatámad. Harutaka sensei, a mester fia jól elpáholt ebben. Ő volt az egyetlen aki bevitte az ütéseket. Ő is kiigazított ezerszer (a Mester az edzés végén már nem volt ott, Harutaka sensei vette át a gyakorlás vezetését) amúgy kedvesek voltak nagyon, leszámítva a Mestert, és Harutaka senseit, mert ők csak kicsit voltak kedvesek.:) Ők szigorúak voltak. Remélem következő edzésen már sokkal határozottabb leszek. Illetve most is az voltam, csak nem tudtam hogy mit kell csinálni, és sokszor csak néztem.

 

Most nemigen van kedvem írni. Nem csináltunk sok mindent, nagyrészt kata volt végig, meg kihon. Én a pinan nidant csináltam végig, a mester néha kijavított. Aztán kihon volt, oitsuki, védések, rugások, előre hátra. Aztán a trükkös szamurájcsillagokat csináltuk. Következő alkalommal megjegyzem a nevüket. A magasabb szintü tanítványok küzdöttek, nekem meg egy sárgaövesnek a szamurájcsillagokat kellett gyakorolnunk önállóan.
A mester azt mondta, hogy csak egyszer mehetek edzeni a héten. Nem indokolta meg, amikor az edzés végén mondtam neki, hogy többször szeretnék, egyszerüen azt mondta, hogy nem, gaijin wa moku dake (külföldinek csak csütörtök)
Beszéltem néhány tanítvánnyal, meg nekem is vannak különböző elképzeléseim, hogy mért csinálta ezt. A) azt hiszi hogy nem bírom a tréninget (izzadok mint a ló) és ezért nem akarja hogy nagyon megerőltessem magam B) lassítom az edzés menetét azáltal hogy nemigen értem a dolgokat, mert sok mindent máshogy csinálunk és külön kell nekem magyarázni...
Na mindegy, majd még írok, most kicsit le vagyok törve. Persze azért hatalmas megtiszteltetés az hogy egyáltalán tanít, úgyhogy szavam se lehetne, de mégis...én azért jötem, hogy gyakoroljak...

 

Amikor megérkezett a mester, és megpillantott, elmosolyodott, valahogy úgy, hogy na, mégis eljött a gaijin. Aztán mondta, hogy gyakorolhatok hetente háromszor, csak fizessem be a díjat (20000 yen belépési díj + 8000 yen/hó) Ezek szerint csak próbára akart tenni. Mindenesetre borzasztóan örülök.
Nem bemelegítéssel kezdődik az edzés, ha azt szeretnéd, hogy ne szakadjanak szét az izületeid, akkor egy kicsit korábban odamész. A ritsurei viszonylag hasonló, mint nálunk. Viszont minden tanítvány, miután átöltözött, leül seizába a tatami szélén, háromszor meghajol, majd azt mondja hangosan, hogy "yoroshiku onegaishimasu" (jorosku onegájsimász - "kérlek legyél/legyetek kedves velem"). Pontban nyolckor jön meg a mester, akkor ritsurei, és kezdődik is a kihon. Nem állunk szabályos alakzatba, mert nagyon kicsi a hely. Majd csinálok fényképket.
Eddig úgy tűnik, hogy nem létezik a hami kamae, mindent zenkutsudachiban csinálunk. Ellenben kicsit magasabb a zenkutsudachi, mint nálunk (ahogy a Fujimoto mesterről készült videón is láthattuk), és nem vállszéles, hanem szigorúan 30 centi széles.
Kihon után természetesen katáztunk. A danosok a Bassai-dait járták, mi meg a Pinan-yondant. Nagyon sokat gyakoroltuk. A mester szólt hogy a kata végén ne nézzek előre, csak a következő számolásra. Mondta, hogy biztos ilyen sportkaratét csinálunk mi ott Magyarországon. Ez budo, itt nagyon fontosak a formák, meg a szögek. Egyébként ebben jó a meglátása. Mármint nem abban, hogy sportkaratét csinálunk, hanem hogy sokkal küzdelemcentrikusabbak a mi edzéseink. Nem olyan kötöttek a szögek. Pl. nálunk nincs kikötve, hogy a soto ukénél a könyököd 10 centire kell legyen a testedtől, és az öklöd pont a vállad vonalában kell legyen. Morote ukénél, (amit valahogy máshogy hívnak, és nem is az, de azt csinálják a Pinan-shodanban morote uke helyett) meg a hátsó kezed nem ér hozzá a könyöködhöz, hanem az ökölbe szorítotott kézfejed felfele néz, úgy, hogy a kisujjad a könyököd alatt van 3 centivel (komoly). Nagyon odafigyelnek a részletekre, meg a pontosságra. Kérdezte hogy értem-e hogy mért nem szabad előre nézni az utolsó technika után. Erre mondtam hogy "Moshi teki killed, tabun not yet killed, tabun attack" Értette:)
Szóval katáztunk. Majd leírom a katákat ha már kellőképp elsajátítottam őket.

 

Az edzés elmaradt valami ünnep miatt (hálaadás talán) Ezt elfelejtették közölni velem (pedig úgy búcsuztunk el, hogy majd találkozunk szombaton), és fél órát álldogáltam a dojo előtt, majd minden bátorságomat összeszedve becsengettem a mesterhez, és megkérdeztem hogy mi van. Kedvesen elmagyarázta, hogy mi a helyzet, és hogy hétfőn szeretettel vár ("Ma szünet van. Hétfőn lesz gyakorlás!")

 

Lett gyakorlás! Immár szokás szerint fél nyolc előtt érkeztem, félkor már javában bemelegítettem. Ott volt Harutaka sensei is, és foglalkozott velem egy kicsit. A Pinan-shodant csináltatta, amit még nem tanultam, úgyhogy sokat igazított. Fantasztikus élmény tőlük tanulni. Hihetetlen precízek, pontosak, gyorsak a technikáik.
Ezen az edzésen nagyon sokan voltunk. Harutaka sensei-jel együtt volt összesen 8 danos, ebből 3 lány. Van egy pár barnaöves, összesen eddig néggyel találkoztam, volt egy zöldöves srác, meg egy sárgaöves.
Összességében az a benyomásom, hogy technikai tudásban messze jobbak mint mi, sokkal fegyelmezettebben és legfőképp többet gyakorolják a katákat, viszont állóképességben, erőnlétben, küzdelemben bármelyik barnaövesünk megállná a helyét a danos tanítványokkal szemben is. A másik érdekes dolog, hogy nem lélegeznek a technikákhoz (a kiai-t leszámítva, de az is elég gyenge) Sőt a mester rám is szólt, hogy ne lélegezzek, mert nem kell, ez nem box, hanem budo. Szóval valahogy nem lehet érezni azt a szellemet amit a mi edzéseinken. Úgy értem hogy még nem láttam olyan félelmetes erejű, robbanó támadásokat, mint az nálunk egészen megszokott. A mi edzéseinken gyakran tapasztaltam olyat, mikor figyeltem némelyik mestert, hogy egy hihetetlen erejű technikánál mintha látni lehetett volna a szellemét amint testét megelőzve porrá zúzza a képzeletbeli ellenfelét, és ezt mintegy árnyékként követte a konkrét fizikai ütés. Nem az izmaival ütött borzasztó nagyot, hanem a szellemével, azzal a hihetetlen erejű elhatározzással, hogy "akármi legyen is itt előttem, én azt keresztül ütöm!". Lehet, hogy a láb nem egészen úgy áll, ahogy az ősi mesterek rajzolták, nem úgy passzolnak a formák, mégis ezt az elemi erőt én egy félelmetesen fantasztikus dolognak tartom. Nos ezt a kimét még nem tapasztaltam a részükről. Lehet hogy ők ezt másodlagosnak tartják a pontossághoz képest, majd kiderítem.
Az edzés menetét kicsit nehéz leírni pontosan, mivel felváltva csinálunk egy kicsi ezt, egy kicsi azt. Az első gyakorlat mégis megmaradt, mert borzasztóan egyszerű, mi mégis alig gyakoroltuk. Annyi az egész, hogy páros kihon, egyik üt öt oitsukit, a másik védi age ukével, aztán vissza ugyan ez. Sokat katáztunk megint, most éppen a Pinan Godant jártuk, ez itt is sokkal bonyolultabb, mint az első négy, úgyhogy nem tudtam megtanulni teljesen. A típushibáimat képtelen vagyok magamból kinevelni. 1) túl széles, és túl mély a zenkutsudachim 2) túl alacsonyan ütök (övmgasság) itt minden ütés szolárra megy 3) minden nagymacska helyett kismacska van
Jó hír, hogy a soto uke itt is azt jelenti mint nálunk (A Jersy-dojoban. Azt hiszem hogy ez nem egységes a Zen-do-n belül:) Bár azt hiszem, hogy mindaddig amíg ez a legnagyobb egységet megbontó tényező, nem kell aggódnunk a Zen-do-ért :) )
Ma végre volt egy kis ippon kumite is (ez azt jelenti hogy tetszőleges támadás, de mondani kell, hogy hova, már meséltem)
Ja igen, és katáztunk:)
10 hónapos intenzív kata kurzus:)

 

Kihon, kata, kihon, kata. Kihon úgy ment, hogy előre egy fajta támadás, pl kette jutsuki ötször, hátrafele pedig az előző támadás védése, pl gedanbarai, soto uke jodan, szintén ötször.
Érdekes, hogy abban a roppant pici teremben egyszerre tizen katázunk, ráadásul szinte mindenki más-más katát.