Rizst.

Andras-san, itt ez a szép könyv, gyere üljél le ide, és olvasd el. Ha befejezted, akkor majd szóljál, és kapsz másikat.

A könyvecske legalább ezer oldal, és hát khmm, hogy is mondjam, több benne a képlet, mint a rejtői fordulat. Persze elvileg ezért jöttem, mégis elég fárasztó és unalmas 8 órában ezt olvasni. Szerencsére van egy holland gyerek az irodában (már két éve itt él, mégsem rendes alkalmazott, évente meghosszabbítják a szerződését) egy boxban vagyunk, és ő mondta, hogy ne csak a könyvet olvassam, mert akkor rövid időn belül kiesik az agyam, hanem inkább itt van ez az eszköz, a HTK (Hidden-markov-model Toolkit), amivel beszédfelismerő rendszereket lehet építeni, játsszak ezzel. Ennek köszönhetően már van egy általános rálátásom a dologra, viszont ahhoz, hogy mélyebben megértsem hogy hogy működnek az egyes egységek, megint csak elő kell szedni a könyvet, és olvasni. Összességében nem olyan rossz, majd még mesélek róla szigorúan kitéve a *geekness alertet* nehogy valaki (akit a jelfeldolgozás kb. annyira érdekel, mint engem például a krodilok az Animal Planeten) szétpereljen, mert súlyos agykárosodást szenvedett, mert véletlenül beleolvasott, mert elfelejtettem kirakni.

Előrehaladott kutatást végzek viszont munkahelyi naplopás terén. Valahogy kénytelen vagyok pihenni, de a "tutorom" (akit nevezzünk ezentúl például Shinohara-san-nak) pont rálát a monitoromra. Rendes srác, de ha gátlástalanul csinálnék mindenféle mást, akkor azt hinné, hogy azért vagyok improduktív, nem pedig mert bár igyekszem, egyszerűen csekélyebbek a szellemi képességeim.

Most éppen azon gondolkodom, hogy kéne készíteni egy olyan honlapot, amin megadhatsz két oldalt, és azt csinálja, hogy az egyik oldalból kidobálja a szöveget, viszont meghagyja a stílust, és a képeket, és a szöveg helyére berakja a másik oldal szövegét. Ez azért jó, mert az egyiknek megadhatsz valami borzasztóan tudományos cikket a Wikipédiáról, a másiknak meg egy cikket a matula.hu-ról. Így azt hiszik, hogy dolgozol, miközben egy egyenlet, és egy ravasz görbe között vidáman olvashatsz akármit.

Emailt is tudok ám írni, unix konzolon lehet futtatni valami szimulációt, hogy pörögjenek a számok, a másik ablakban meg lehet írni a levelet, úgy néz ki, mintha valami szkriptet írna az ember. Néha fel kell villantani a képernyőre egy-egy spektogrammot, meg homlokráncolva hümmögni egy kicsit, roppant kutatásnak tűnik! Aztán egy óvatlan pillanatben bemásolni a gmailbe, és nyertem.

Tegnap elég keveset aludtam, mert lett net, úgyhogy a Toshibánál 9 és 10 között gyorsan kellett aludjak még három órát. (Általában 10-kor érkezik Shinohara-san) Ez elég könnyű, középiskolában nyolc évig gyakorolja az ember, hogy hogyan aludjon titokban...

Köszönjük András, ismét sok érdekeset megosztottál velünk Japánról!

- teszitek fel a nyilvánvaló, ám roppant kellemetlen kérdést. Megmondom:

Japán olyan, hogy 2 almát kapsz 498 yen-ért, ez annyi pénz, amennyiért pontosan 5 McChickent/Sajtburgert adnak a mekiben. A legolcsóbb ásványvíz az Evian, egy doboz sör a szupermarketben meg annyiba kerül, mint egy csomag Marlboro. És hogyha az árak terén tapasztalt furcsaságokat kiterjeszted az élet más területeire is, akkor el tudod képzelni, hogy milyen itt élni.

Azért annyira nem vészes a helyzet, meglepően sok hasonlóságot véltem felfedezni a japán és az európai ember között:

1) Ételt esznek, ha éhesek

2) A cipőt minden esetben a lábukra húzzák

3) Éjszakánként gyakorta órákon keresztül alszanak

4) Tévéznek

Azt hiszem ennyi. Kezdetnek ez is elég.

Már kezdtem azt hinni, hogy egészen megszoktam a japán kaját, mikor vettem egy sonkás szendót a boltban, és hát körülbelül 67.3%-kal volt finomabb mint a rohadt onigiri (rizsgombóc random dologgal - aszaltszilva/nyers hal/wasabi/akármi - a közepén moszatba tekerve)

Vettem tejet is (ha nem tudok japánul, csúnyán megvettem volna a szójatejet, vagy mit) ami viszont nagyon finom volt.

Vicces dolog még, hogy a sima élelmiszerboltban megmelegítik neked a gyorskaját mikróban ingyen.

Este voltam a Tokyo Towernél, ami pontos mása az Eiffel-toronynak, azt leszámítva hogy piros (és 6 méterrel magasabb nála, hogy megnyerjék a Ki-épít-magasabb-Eiffel-tornyot Contest-et) de nem mentem fel a tetejére, mert oda kellett volna adjam nekik egy napi kajapénzem (helyette inkább kétszer vacsoráztam)

Ha! Kis buták, nálatok még alig múlt el dél, én meg már tudom, hogy milyen volt az egész vasárnap!

Eztán nem fogok napi háromszor írni, ne gondoljátok. Egyrészt dolgom lesz, másrészt meg később lehet hogy nem lesz akkora hőség, hogy az ember hűgutát kap (szeptemberben) és szaladgálhatok a városban. Meg különben is pár hónap alatt csak elfogynak a furaságok (remélem)

Holnap meg Toshiba! Hádzsime!

Úgy tűnik itt minden hülyeálló. Legalábbis eddig. Nem sikerült még eltévednem, amikor hirtelen nem voltam biztos, hogy hol vagyok, rögtön orrom elé ugrott egy térkép, vagy egy tábla.

Meg azért ennek az evőpálcikának a csomagolása is elég durva. "A fogpiszkáló megsértheti a kezét." Köszönjük. Ja tényleg egyébként ingyen adták a boltban a kajához amit vettem. Elég sokfajta készételt lehet kapni (Persze egyébként sincs túl sok főznivaló egy rizsbe tekert nyers halon. Ja, a rizs. De igazából azon se lennék meglepődve, ha az itt eleve főve teremne. Szájberufóvörld ez, tesók!)

Ma kicsit sétáltam a környéken (Hamamatsusho) - még nincs semmi dolgom. Reggel kifigyeltem hogy hogy kaphat az ember ételt bizonyos helyeken: automatánál választod ki hogy mit eszel, az kiad egy jegyecskét, és azzal "fizetsz" a kajáldában. Soba-t ettem, ami ilyen gyorstészta-féle, leforrázzák valami levessel, tesznek bele nyers tojást, moszatot, vagy akármit, oszt lehet enni pálcikával, miközben nevetnek rajtad a japán emberek, ahogy begörcsöl a kezed a pálcikatartástól, mindent összefröcskölsz, vagy éppen szétégeted a szádat.

Egy másik automatánál meg eléggé rácsesztem, mert gondoltam veszek egy jeges teát (35 fok ugye) és gondoltam olyan kis finom hideg Nestea szerűség lesz, ezzel szemben hideg volt ugyan, de sima tea volt benne. Mindenféle ízesítés nélkül (cukor? á-á-á-á-áá) hihetetlen keserű volt, alig tudtam meginni.

Viszont találtam Coca-Colát az üzletben. Egyébként meg bocsánat, mégsincs instantkávé, illetve van, de csak pohárral, kanállal, cukorral, meg tejporral adják együtt csomagban. Úgy néz ki elég komolyan veszik itt azt, hogy instant.

Aztán voltam a Kyu-Shiba-rikyu kertben, check da képek.

Máskor inkább nem írok jatlag-esen.

Pár szót inkább a hotelszobáról: varázslás, ármány, fondorlat!

Bővebben: viszonylag nagy szobám van, legalábbis japán viszonylatban, de tele van mindenféle furmánnyal. Pl. az ébresztőórát nézegetve kiderült hogy azzal szabályzom a légkondit, és a világítást. A wc meg érzékeli, ha ráülsz, és magától öblít, illetve (szerintem) véletlenszerűen belespriccel néha a seggedbe (elég ijesztő, ami azt illeti) Van rajta valami tekerentyű is de azt el sem merem képzelni, hogy mit csinálna...Pillanatnyilag örülök hogy az ébresztőóra nem elektrosokkal ébresztett.

Az ablakot meg kinyitottam, de nem tudom becsukni. Kb. 35 fok van, páratartalom végtelen százalék. Viszont nincs allerigiám (annyira).

Fényképek is lesznek mindjárt, csak még töltődik az elem.

Ebből 6,5 kiló az utazóbőröndöm üresen. Az indulás előtti napokat így azzal töltöttem, hogy mint az őrült rohangáltam ide-oda a szobában, és azon gondolkodtam, hogy melyik létfontosságú felszerelést hagyjam otthon. Végül mindent otthonhagytam, a ruhákon kívül.

Érdekes környezet. Valójában még negyedét sem fogtam fel az ingereknek, amik értek. Pl azt sem vettem észre, hogy a boltban jóformán semmi sincs, ami otthon van, csak most esett le, hogy ha kenyeret, tejet, vagy sajtot kéne vegyek, akkor bajban lennék. Na instantkávé, az mondjuk van.

Most egy szállodából írok egyébként, két éjszakát itt kell töltenem, mielőtt beköltözök a koliba. A bejelentkezés vicces volt, mert nem volt nálam csak dollár, és rögtön kérték a pénzt a két éjszakáért. Némi sutyorgás után kibökték hogy hát jó, ilyet ugyan ők még nem hallottak, hogy valaki pénz nélkül megy szállodába, de fizethetek holnap is. Amikor ezek után megkérdeztem, hogy na és internet az van-e, akkor megint sutyorogtak egy picit, és kicserélték a szobakulcsomat egy olyan szobáéra ahol van net, meg adtak egy ethernetkábelt, ingyen. Gondolták a hülye barbárral nem érdemes vitatkozni, úgyse értjük hogy mit mond (waiaaressu? hottospotto?) 

Amúgy a repülőút meg elég szar volt. Amikor az ablakon kinéztem, és láttam ahogy emelkedik fel a gép egyre magasabbra, meg ahogy szaladnak a kilométerek, összeszorult a szívem. Meg úgy egyébként ma is, tökre érthetetlenül álltam egy csomószor, hogy ez most akkor mi, tényleg vagyok ekkora baromállat, hogy fogtam magam, és az összes barátot és ismerőst hátrahagyva elköltöztem Ufólandbe 10 hónapra? Még most se hiszem el. Idővel biztos megszokom. Ja és kiderült hogy nem is úgy kell enni a pálcikákkal, ahogy eddig tudtam. Át kell szoknom. Még ez is.

Na még egy kicsit emésztem ezt az egészet, egyelőre még a szomszéd háztetőn villogó feliratot sem értem ("見る，見られる、*belógó fa* いい *ismeretlen kanji* *belógó fa*")